2016. április 14-15., 4-5. nap (Uterga - Logroño) - Első rész...

Az április 14. és 15. napok egyaránt kimerítőre sikeredtek, s mivel a 14-i este nem volt erőm blogolni, 15-én este meg nem működött a wifi, így most kicsit késésben vagyok, de annyi baj legyen… Offline kezdtem el ezt írni, aztán megijedt a wifi, és helyrerázódott, remélem kitart a bejegyzés végéig...

Ezt a bejegyzést most tehát offline módban kezdtem írni Logroño-ban az ágyamon, szerencsére Bálint jóvoltából a vacsorán is túl vagyok már (neki volt ereje boltba menni…)

Na de térjünk vissza kronológiai sorrendre. Ott hagytam abba, hogy Uterga-ban elpihentünk. Este még a negyedik delikvens, Mike (összesen négyen voltunk csak azon a szálláson…) okozott egy kis kalandot. Valahova elkóricált a faluba, és csak este nyolc után tévedt vissza, amikor mi már mindhárman lefeküdtünk. (Nem néztünk mégse meccset, csak fizetős csatornán adták, a telefonos megoldás meg nem működött…) Zörgetett a kinti ajtón, mint a veszett, de a háziak is lepihentek már az emeleten. Nagy szerencséje volt, hogy a harmadik zörgetés átlépte Bálint szociális ingerküszöbét, és így be lett engedve. De aztán hamar visszaesett ez az amerikai spanyoltanár zéró reputációra, mert közölte Bálinttal, hogy lesz szíves ébren maradni, amíg ő elrendezi a dolgait, s ha mindezzel végzett, akkor majd még egyszer ki és beengedni, mert ő még elszívna egy cigit. Én Bálint helyében emlegettem volna a hím lovak elsődleges nemi szervét, de ő tök nyugodt maradt (pedig aztán nem jellemző rá…), és közölte vele, hogy az nem lesz jó az egészségének, bent marad és kész. Nem volt ellenvetés szerencsére…

A reggeli édes cuccokból állt csak, de legalább volt szendvicskenyér is, abból elhoztam pár szeletet tartalékba, ki tudja mikor látunk boltot legközelebb…

Mike akkor ébredt fel, amikorra mi már hárman menetkészek voltunk, így elbúcsúztunk és eljöttünk, kb. fél nyolc körül. Akkor még úgy terveztük, hogy kb. 31 kilométert megyünk aznap, maximum ha jó erőben leszünk, akkor 39-et. A feltételes mód miatt sejthetitek, hogy ez baromira nem így lett (azóta is nyögöm), de mindent csak sorjában…

Az első város az úton aznap Oblamos volt, itt még Orsi is velünk volt, néhány kép róla:

Ezt követte Puente la Reúna, Orsi itt szakadt le rólunk egy bárnál, úgy sejtem már nem.is nagyon látjuk egymást... Mi nem álltunk meg, nagyjából két óránként szoktunk ugyanis szusszanni egy kicsit. Az idő nem változott, ugyanolyan felhős és szeles volt, a napot délelőtt nem nagyon láttuk. A fent említett település hídja azonban csodaszép...

Innentől jó darabig vidéki tájon vezetett az út, s oly jó erőben voltam, hogy a lejtők egy részén futásban mentem le, hát erre most gondolni se tudok...

A következő település Mañeru volt, itt ittam életemben először Keler nevű sört, semmi extra, sima lager...

Innentől viszont előbújt a nap is végre, s mire Lorca-ba értünk újabb két óra múlva, komolyan foglalkoztatni kezdett a gondolat, hogy csak egy pólóban folytatom... Persze Lorca előtt még ott volt Cirauqui és az olajfák (rengeteg van, ahogy szőlő is...), és persze Lorca előtt a kőből kirakott világtérkép...

Lorca népszerű megállóhely, szerintem itt sokan be is fejezték aznapra, mindkét albergue környéke tele volt népekkel, mi is megebédeltünk:

Innentől már csak egy kisváros, Villatuerta volt hátra a döntési pozícióig, Estella-ig, annak külvárosában kellett eldőlnie Ayegui-ban, hogy megelégszünk-e aznapra a 32 km-el, vagy sem...

Az eddigi képek Villatuertából valók, ezek.meg már Estella után, sőt Ayegui után, mert végül úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk... Van ott egy borkombinát, aki borkutat üzemeltet (nem vicc!), meg is töltöttem az egyik üvegemet, ami kétharmadig volt vízzel, jó kis fröccs lett belőle, rozé jelleggel:

És innentől kezdődtek a bajok... Korábban már összefutottunk egy ausztrál csapattal (két lány, egy fiú...), akik a borkút után a fűben heverésztek. Ránk kérdeztek, hogy hol a legközelebbi albergue (szállás), és hogy tudunk-e oda taxit. Naná, kettőt is... Ennyiben maradtunk, mi javasoltuk nekik a kövezkező szállást, ahova mi is tartottunk, emberi számítás szerint a Villamayor de Monjardin nem lehetett messzebb 6 km-nél...
No de: most utólag megnézve a térképet a Camino jelzésnek el kellett volna húznia jobbra a Villamayor hegyének irányába (ott akkor nem csekkoltuk...), de volt jelzés balra is, mi meg azon indultunk el. Eleddig nem volt olyan, hogy alternatív útvonalak lennének, és sokáig nem is volt gyanús az ügy, mert erdei szép úton kapaszkodtunk egy hegyre fel:

Sajnos a wifi elkezdett döglődni, így a folytatást holnapra kell.hagynom, meg agyilag is kezdek lemerülni. Jó éjt, holnap új bejegyzést nyitok, nem ezt fogom frissíteni...