2016. április 22., péntek

2016.04.22., 12. nap (Frómista - Calzadilla de la Cueza)

Hát ha volt lélektelen szakasz, akkor erre az etapra ez a leírás bőven ráillik. Egész nap egy szimpla kanyar nélkül közlekedtünk, a legnagyobb szintemelkedés pedig szerintem kimerült kb 20 méterben... Hát erre mondják, hogy annyira izgalmas, mint a ganajtúrók szerelmi élete után következő percek, de lépjünk inkább kicsit vissza...

Az előző esti vacsorámat Bálint hiányában egy új ismerőssel költöttem el a szállás szomszédságában lévő étteremben (a Camino már csak ilyen, minden nap legalább egy új ismerős...), az illetőt Henknek hívják Hollandiából, és hogy-hogy nem elvtársak, ő is katona, konkrétan januárban ment nyugdíjba ezredesként, de még decemberbe lenyomott egy missziót Afgániában...

Ma többször is összefutottunk, 57 évesen úgy otthagy minket, mint valami terminátor, pedig mi sem vagyunk szerintem pápaszemes lepke fingok (max káposzta...), a mai 37 kilométeres távot 7 óra alatt tudtuk le ugyanis....

A másik érdekes epizód a reggelhez kötődik: az egyik félhülye (sajnos tényleg az...) amerikai csajszi lezúgott az emeletes ágyról, a puffanásra ébredtem 6:20-kor. A szállások többségén sajnos semmiféle korlát nincs, aki nagyon forgolódik, könnyen leeshet. Szerencsére hálózsákban volt, és esés közben elkerülte a széket, így egy kis ínysérüléssel megúszta. Persze mindenki felugrott, de mint mondtam, nem sérült meg szerencsére komolyabban. Viszont sokkot kaphatott, mert onnantól kezdve hol röhögött, hol sírt, nem nagyon lehetett követni, merre gurult el a gyógyszer... Mindenesetre mi hétkor elindultunk...

Mint írtam, lélektelen szakasz volt a mai, az első 20 km-en rengeteg településsel. Az egyik falu határában észrevettem, hogy a 70-es tábla  15 méterrel előzi az 50-est, úgy tűnik ez nem csak magyar sajátosság...

Az eső ma csak ijesztgetett, pár percekre eredt el, de napsütés csak most van, a nap végén. Pár kép a nap első feléből:




Nem álltunk meg tehát ma sem 20 km előtt, az utolsó falu (inkább város) a második 17 km-es rész előtt Carrión de los Condes volt. Érdekes volt megfigyelni, hogy előtte majd minden falu nevének vége de Campos volt...

Itt költöttem el hát az ebédet, és ez volt a mai nap legnagyobb látványossága: kár, hogy 20 km alatt elérhető, szívesen aludtam volna itt...





A város szélén láthattuk, hogy a hídnál milyen szinten van megerjedve a Carrión folyó, hát durva látvány volt...



Az utolsó képen látható monostor után kezdődik a Vía Aquitania, a római út, amit mintha vonalzóval húztak volba... Nyílegyenes (tényleg) 17 km hosszú római kori út, falu vagy bármi sehol... Hát csoda, hogy Bálintnak feladtam Barchobában az Egri csillagok legendás Fecske dobozát is? Hát nem...



A következő két kép már a szállásról készült, a fürdőszobainak az az érdekessége, hogy ez a helység kompletten koedukált:)


Mint írtam, 7 órát mentünk, kb negyed négy fel értünk ide, most süt a nap, nemsokára vacsi... Ha jól lesz, képek is lesznek róla... Jó volt, hát íme, s mivel közben volt egy jó nagy eső is, utána is érdekes képek készültek:


Csicseriborsóleves, megálltt benne a kanál...


Csuka...








Aznap megtett: 37 km
Összesen megtett: 391,6 km
Hátra van: 507,1 km

3 megjegyzés:

  1. Az amerikai csajon elsore felnevettem. Hogy lehet mar leesni egy agyrol? Nekem meg reszegen se sikerult sose. Olyan volt, hogy hancurozas kozben valaki lerugott magarol, de az mas kerdes. :)

    Aztan elgondolkoztam a serulesen. Tenyleg a fogara esett, vagy iny- helyett inserulese volt inkabb?

    A klotyo meg eleg mokas lehet. Elkepzelem, ahogy epp vereted a vizagyuval a szagosito tablettakat, amikor a hatad mogotti fulkebol magassarku cipelloben elolibben egy balkiralyno, aki maga mogott konnyfacsaro szarszagcsovat huz... Eljen a romantika. :)

    VálaszTörlés
  2. Azt mondta vérzik az ínye. Elég nagyot puffant onnan fentről...

    VálaszTörlés
  3. Nem azt mondta, hogy "verzek, hijj-nye"?

    VálaszTörlés