2016.05.06., 22. nap (Barbadelo - Melida)

Egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy Galíciát egyelőre nem fogom megszeretni. Túl azon, hogy rengeteg a tehénszar, kicsit túl sok az eső is. Tán emlékeztek rá, azt kértem a Cruz de Ferronál, hogy május 4-től ne essen. Hát a mai napig sikerült tartani... Mondjuk legalább a zsákom időben megjött, így ma volt esőkabátom...

Elnézést, ha ma nem leszek szószátyár, de 57,7 km-en vagyok túl, amiből 50 km eső volt, kissé lemerültem. Holnap pedig további 53 vár rám, pihenni is kell...

Szóval este már elkezdett szakadni, és reggelre se állt el, szemerkélő esőben indultam el 6:45-kor. Egy jó darabig nem is akart kivilágosodni, amikor már volt némi fény, kattintgattam is párat (ma nem túl sok kép készült...)

Az első megállót még a 100-as kilométerkő előtt megtettem, mert épp jött egy bár. Galíciában ezekből sincs túl sok, ha épp nem fél órával korábban álltam meg, én mindig inkább leállok... Próbáltam tehát tartani a pihenőket, és az eső ellenére is kényszerítettem magam, hogy ne rohanjak, ma brutálisan be kellett osztanom az erőmet, hogy olyan távolságra kerüljek Santiagohoz, hogy holnap az már egy teljesíthető táv legyen. Most már elárulom: eredetileg 62 km volt a vágyálmom mára, de olyan szutyvarék idő lett, hogy ebből lópikula se lett...

A pihi után kerültem 100 km-en belülre, és egy becsületkasszás helyen vettem banánt, pedig aztán nem is szeretem, de kalória jó sok van benne...

Az első jelentékenyebb település Portomarín volt ma. Mielőtt a városba vezető hídhoz (kép lent...) értem volna, választanom kellett: volt egy kényelmes 900 méteres szakasz, meg egy 450 méteres keménynek írt... Én ma spórolni akartam, hát beleszaladtam így egy durva ereszkedésbe, a képeken nem is nagyon jön át, mennyire meredek volt ez:

A híd után van alternatív Camino út, ami kikerüli a várost, én arra mentem, volt már elég aszfalt az első 20 kilométeren is...

Lassan de biztosan átázott az esőkabátom, a nadrágom, aztán a cipőm is, kb. 25 km után vízben állt a lábam...

Nagyjából akkor jött még egy bár, s mivel nincs belőlük sok, s az eső miatt csak fedett helyen volt értelmes megállni, bementem ebédelni. Kértem egy "francia" tortillát, mint kiderült ez gyakorlatilag egy omlett, amit betesznek egy szendvicsbe (chorizost kértem...), második nap este ettünk már egyszer ilyet (most nincs fotó...).

Ezt követően, ha jól emlékszem, akkor Ligondéban álltam meg, itt beinvitáltak egy albergue-be, ahol ingyen osztogatták a népnek a forró kávét és teát, hát az akkor életmentő volt, le is ültem pár percre.

Úgy tűnt akkor pár percig, mintha csendesedne az eső, de aztán rákezdte újra, akkor már vagy 40 kilométeren át non-stop esett, kezdett már nagyon elég lenni...

Pár kilométerrel arrébb egy újabb kávés pihenőt követően azrán beütött a krach. Épp átszáguldottam a Palas del Rei nevű városon, és már eléggé messze is voltam tőle ahhoz, hogy visszamenjek, amikor elkezdett irgalmatlan mód zuhogni. Emlegetem azóta is a Nájera előtti esőt, de az ehhez képest lófütty volt. Nagyjából fél perc alatt lettem olyan, mintha zuhanyoztam volna, s kimondottan kezdett elegem lenni a világból. Kint voltam a prérin, konkrétan sehova nem lehetett behúzódni, most mi a frászt csináljak?

Volt még hátra minimum 15 km az első értelmes megállóhelyig... Persze megállhattam volna hamarabb is, de azzal 43 km ázás áldozatát nulláztam volna le: ha nem akartam volna holnap Santiagoban lenni, akkor már korábban is leálhattam volna...

Szakadt hát, ahogy csak bírt, én meg csak azért is tovább mentem. Jött közben két albergue is, hát irtó nagy volt a kísértés, de ellenálltam...

Kínomban nekiálltam énekelni a "Süss fel napot", Nórinak ez be szokott jönni. Szerintem százszor minimum elnyomtam, s mikor kifulladtam, lassulni kezdett az eső... Aztán el is állt, sőt, volt két percre napsütés is:

Kicsit fújt a szél is, elkezdett rajtam száradni a ruha, de volt még hátra 10 km... Majdnem teljesen száraz voltam, amikor Melida előtt két (!!!) kilométerrel újra elkezdett zuhogni. 55 kilométer után, hát ilyen már a világon nincs!!!

De van, s míg ezen a hídon beértem a városba, megint csuromvíz voltam:

Ez egyben az utolsó mai kép is, akkor lett elegem mindenből. De csakazértis megcsináltam, itt vagyok, és 53 kilométerre alszom a katedrálistól. Azaz, megmaradt az esély, holnap majd kiderül...

Sajnos esővédő ide vagy oda, a zsákom beázott, most szárogatom a ruhákat. Egyelőre egy száraz alsógatyám sincs holnapra, a cipőmről meg ne is beszéljünk. Most pedig alvás, holnap újra hatkor kelés, ennél csak jobb jöhet...

Aznap megtett: 57,7 km
Összesen megtett: 724,6 km

Hátra van Finisterre-ig: 145,7 km 
Hátra van Santiago-ig: 53,2 km