03. Nap Salas - Tíneo

A mai etapot kb fél háromig sikerült letudni, és immáron a fürdés is megvolt, az ágyban pihenve püfölöm a telefon kijelzőjét... Keményebb volt, mint eddig bármelyik nap, de mielőtt nagyon belelendülnék, mint az egyszeri strandkabinos a szekrényfeltörésbe, kicsit térjünk vissza a tegnap estére, mert érdemes...

Szóval békésen nyugovóra tértünk mindannyian fél kilenc körül, az ablakot nyitva hagytuk, mert viszonylag fülledt volt. Ja, azt nem is mondtam, hogy külön szobát kaptunk hárman, ez is ritkaság. Tehát békésen próbáltuk közelíteni az alfa állapotot, amikor odalent az udvaron megjelent a hangokból ítélve kb öt-hat általános iskolára érett egyed, és volt velük még  egy nőszemély is (felnőtt), akit szemlátomást nem érdekelt, hogy ennek a viselkedészavaros hordának másnap suliba kéne menni, másrészt meg pont nem abban a hangulatban volt, hogy növelje a fiatalkorúak IQ szintjét, illetve bármilyen más módon a szociális képességeiket fejleszteni akarja....

Ezt abból sikerült kristálytisztán leszűrni, hogy a zajszint exponenciálisan növekedett, és félő volt, hogy idővel eléri a dobhártyaszaggatás szintjét. De rövidre fogva: borzalmasan idegesítő bagázs képzetét kezdték kelteni, és hiába laktunk a másodikon, kezdtünk idegesek lenni. Megbeszéltük, hogy előbb Bálint szól rájuk magyarul, ha az nem működik, akkor Gary jön észtül, és ha az se jön be, akkor jövök én spanyolul, de ezt már csak nagyon vészhelyzetre tartogatjuk. Ennek megfelelően Bálint kihajolt, és leüvöltött szép barátságosan:

- KUSS LEGYEN MÁÁÁÁR!!!!!

Hát erre harsány gyerekröhögés volt az első reakció, de a nőnemű pásztoruknak leeshetett, hogy valami nem jól van, és a hangorkán csitulásából arra következtettünk, hogy elterelte a lurkókat máshová, két perc múlva a zaj is megszűnt. Épp ideje volt, mert már kilenc is elmúlt... Kár, hogy elsőre elmentek, az észt szózatra még kiváncsi lettem volna...

Hát ennyit a tegnapról, lássuk mi volt ma. Reggel az előkészülési procedúra nem ment valami gyorsan, holnap Gary-t instruálnom kell, hogy kicsit húzzon bele reggel, mert 28 km a holnapi terv. Ni mindegy, negyed kilenckor sikerült rálépnünk a sárga útra. Már a kezdetektől szívóágon voltunk: gyönyörű erdőn vezetett az út, de 6-7 km-en gyakorlatilag felfelé, közben többször elgondolkodtam, hogy mennyire volt jó ötlet a Primitivo. Volt egy 250 méteres letérés egy vízeséshez (lefelé, szintvesztéssel), hát bevallom férfiasan, nem vállaltam be. Majd kérek Bálinttól fényképet, és beillesztem ide...

Ezen a részen kissé ki voltam tikkadva, Bálint és Gary sokkal jobban bírták, s amíg egyszer rám vártak, ezt hozták össze, nagyon kedvesek:

Az első falu, ahol a civilizált élet nyomai fellelhetők voltak (értsd: voltak bárok is...), La Espina volt kb 7-8 km után, már úgy vártam, mint egy oázist. Sajnos nem tudtuk, hogy lesz-e még a faluban bármi, így bementünk az első helyre, ami igazából nem bár volt, hanem egy rakás automata egy helyiségben, vettem szendvicset, meg kólát.

A következő napokról voltak szintmetszetek a falon kitéve, így könnyen leszűrhettük, hogy a mai nap és a holnaputáni a két legkeményebb nap ezen a részen. Holnap Polla de Allende a terv, ahonnam La Mesa-ba tervezünk majd eljutni, ami önmagában nem durva, csak közben van egy 1100 méter magas hegy, kb 500 méterről indulva. Sebaj, megoldjuk, a mait is sikerült.

La Espina után gyönyörű tájon haladtunk, de Tineo-ig nem volt semmi civilizáció, ezt is túl kellett élni.:) Láttunk óriás őzlábgombát (kb 30 centis kalappal), cipőkből készült csillárt (Gary nem akarta hazavinni, hiába győzködtem...).

Itt se kaszálnék soha...

Tineoba beérve el kellett mennünk a "város" másik végére, ahol a Gyuri által javasolt szállás található, a Palacio de Meras Hotel & SPA. Elsőre ijesztőnek hatott, hogy 4 csillagos hotelként fut, de van egy külön zarándokrész, ahol 12 euróért meg lehet szállni, ebben benne van a török fürdő és a szauna használata. A három fogásos vacsora ára 10 euró, szerintem teljesen rendben van, köszi Gyuri!:) Ráadásul kaptunk egy négyes blokkot, ahol hárman vagyunk, szóval Hawaii, dizsi, napfény... Csak épp wifi nincs, csak a hotel recepciónál, de majd megoldom ezt is...

A mai nap volt az eddigi legkeményebb, de érdekes módon nem voltam annyira elkészülve az erőmmel, mint tegnap. Fürdés után csak fél órát pihegtünk, újraragasztottam minden vízhólyagot (még egy se durrant ki, Gary-nek a legdurvább elszállt ma...), azrán elmentünk várost nézni. Bálint is jött, de hamar világossá tettük neki, hogy a városnézés a sörivást nem zárja ki, sőt. A bolttal szemben találtunk először egy bárt Gary-vel, de a csaposlány olyan szintű merevséggel utasította el a tapas-ra vonatkozó kérésünket (pedig volt neki...), hogy egy pohár sör után hagytuk a csodába... Bementünk mi is a boltba holnapra ellátmányt eszközölni, aztán mentünk keresni egy másik egységet.

Bálint egy idő után feladta, visszajött a hotelbe, de mi találtunk egy durva helyet, ahol a sörhöz lehetett kérni tapas-t, bár fizetős volt. A helyet úgy hívják, hogy La Taberna de Moe, véssétek fel. A kiszolgáló egy moldáv nő, Gary ragaszkodott hozzá, hogy a végén nyomjon rólunk egy közös képet, de nem sikerült túl jól.

Ezt a tapas mennyiséget kellett elpusztítanunk, s közben még egy spanyol fickó is kínálgatott minket a sajátjából, amikor már befejeztük...

Fél hat felé visszajöttünk a hotelbe szaunázni, de nem volt túl meleg, kijöttem. Gary még bírja, hamarosan (fél nyolc körül) meg megyünk vacsorázni. Kíváncsi vagyok, hogyan fog belénk férni ezek után....

Ja, és szauna közben találkoztunk egy magyar lánnyal (Nárcisznak hívják), remelem még összefutunk vele, a francia utat már ő is végigjárta öt éve...

Vacsora után még visszatérek... Most már megvolt az is (9 óra elmúlt), és Garynek még van egy üveg Tinto di Verano-ja...

Aznap megtett: 20,2 km
Összesen megtett: 70,9 km
Hátra van Finisterre-ig: 343 km
Hátra van Santiago-ig: 230,1 km