2017. szeptember 17., vasárnap

13. Nap, Santiago de Compostela - Vilaserío

Reggel Bálint előbb elindult mint mi, mert mi meg szerettük volna látogatni a kedvenc churreriámat, ami szerencsére nyitva is volt... Gary vett forró csokit, azzal még jobb volt.




Miután végeztünk, eszembe jutott, hogy mi lesz, ha 21-én beüt valami krach, és visszafele Muxiából valamiért nem lesz időnk beugorni a katedrálisba, és ajánlgattam Garynek, hogy menjen be, ha nyitva lesz, úgyis ott megyünk el mellette. Kiderült, hogy pont neki is ez volt a gondolata, az ajtó meg nyitva volt, hát bement. Hátizsákot nem lehet bevinni továbbra se, így én kint maradtam őrzőnek. Közben megjelent Viktor, a magyar srác, akit már napok óta nem láttam, ő is ledobta a zsákját, és bement. Előbb kijött, mint Gary, így kihasználtam az alkalmat, átadtam az őrzést és én is meglátogattam Szent Jakabot egy-két kívánság erejéig...








Mint a fenti képeken is látszik, nem tudom minek a tiszteletére, de a katedrális előtt felvonult a santiago-i rendőrség akcióképes részének színe-java. Nagy hacacáré közepette párszor elülövöltözték, hogy "Viva España!", aztán lenyugodtak. Nekem csak az jutott eszembe, hogy ha ez előre meg volt hirdetve (volt egy rakás bámészkodó a korai vasárnapi időpont ellenére...), akkor ez egy kiváló alkalom volt a betörő és egyéb szaktársaknak kellemes tevékenységük elmélyítésére...

Santiago-t elhagyva leginkább németekbe ütköztünk, közülük is kiemelkedett Harald, a bajor bambergi öregúr, aki gyűjti a félmaratonokat és a Camino ismerősöket (ez volt neki a hatodik útja...), ő mindenkivel szóba elegyedett. Mondjuk azért kicsit csalódtam benne: egy német cég foglalt neki minden állomásra szállást, és meg volt szervezve a csomgjának a szállítása is... No az meg mindennek a teteje volt, hogy hozott magával esernyőt is...:)



Új célok...

Park Santiago szélén...



Utolsó látkép Santiago-ról, háttérben a katedrális...


Harald mester Bambergből...


A képek alapján kideríthető, hogy kaptunk egy pár perces esőt, de nem tartott ki szerencsére sokáig. Inkább a napsütés dominált, ami biztos jót tett a pálmafáknak. Errefelé már egyáltalán nem ritka a méretes pálmafa vagy banánfa az udvarokban, de a gesztenyefa is elég népszerű (az erdőkben is bőven akad). Utóbbinak most van érési szezonja, és elég rossz nézni, hogy a rengeteg gesztenye ott rohad a földön. De ez igaz az almától kezdve a körtén át a birsig, dióig, mindenre. Elvétve látni, hogy szednék, a többség a földön végzi. Tán a szőlőnek van egyedül becsülete itt...




Viszont ezen a vidéken olyannal is találkoztam, amivel korábban nem: nem ritka dolog, hogy házak tulajdonosai kitesznek egy dobozt a ház elé gyümölccsel a zarándokoknak, amiből bárki (ingyen) vehet, így ettünk napközben kis szőlőt és almát is...


Még egy érdekes kép készült ezen a vidéken, úgy tűnt, mintha a bari a kakas nevelőapja lett volna...

Innentől egy darabig nem álltunk meg, pedig aztán volt egy durvulatos emelkedő is közben...





A következő két kép meg nem mondom már milyen nevű faluban készült, a két ház egymással szemben van, kissé nagy a kontraszt...


A következő megállónak 20 km-nél Negreirát lőttük be, előtte azonban átmentünk egy szép városkán, amelyet A Ponte Maceiras-nak hívtak...











Negreira felé menet még át kellett vágni egy erdei és egy elővárosos szakaszon...




Negreirában ebédeltünk végül, ahol csak a "kicsi" szendvicset kértük, de elég durva nagy adagot kaptunk a tapas mellé...






Negreira elég nagy város egyébként, de a Camino útvonal csak kicsit érint belőle:





Az utolsó két képen lévő szoborkompozíció a város határában van, úgy tűnik, hogy apuka zarándokolni (vagy ki tudja hova...) készül, de a gyerekek nem hagyják...

Negreira után fél órával jött egy SMS Bálinttól, hogy ő már beért a célállomásra, de az általa már kétszer korábban meglátogatott albergue elég ramaty, még a wc se működik.... Hát nem tudom, egyszer vagy kétszer el lehet követni egy hibát, de háromszor?:) Gyorsan döntöttünk Garyvel, mi a másikba megyünk...






Vilaseríoig a hátralévő kilométerek elég lassan teltek el, de aztán eljött a pillanat, hogy egy emelkedő tetejéről megpillantottuk a falu házait. A bemenő út végén ácsorgott egy poláros fickó, és rögtön mondtam Garynek, hogy ez csak Bálint lehet, mert ilyen divatos Tesco-s szatyra senkinek nincs Galíciában, csak neki. Naná, hogy ő volt...:)

Elmesélte, hogy holnapra ő továbbra is 43 km-t tervez (mi továbbra se), aztán elment a szállására, mi meg fürödni és vacsizni (fél hétkor érkeztünk meg). Megbeszéltük, hogy Finisterrében hol találkozunk, mi a hátralévő 55 km-t megpróbáljuk egyenletesebben elosztani...





Aznap megtett: 35,6 km
Összesen megtett: 357,2 km
Hátra van Muxiáig: 85 km
Hátra van Finisterre-ig: 55,5 km
Hátra van Santiago-ig: 0 km

4 megjegyzés:

  1. Jo lenne egy terkepen folyamatosan latni, hogy merre is megy az ut, merre jartok.

    Ugye meg eppen jokor szolok? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát Pocak, mióta internet is van a világon, ez nem egy nagy kihívás ám:) Próbáld csak ki, nem csak pornóoldalak vannak...:)

      Törlés
    2. En azt hittem, hogy a neten csak porno van, de most mar tudom, hogy utiblog is. A ketto kozul az elobbin nem is szamitok terkepre (bar ki tudja, allitolag mindenfele perverzio letezik, biztosan ilyen is), de a masodik fajtan egeszen helyenvalo lenne. Mar csak azert is, hogy ne kelljen magam kitenni annak a veszelynek, hogy ragoogle-zok valami "where is Tomika doday" kifejezesre, aztan elso helyen valami ordenare gusztustalansagu oldalt ad ki 18-as korkarikaval...

      Törlés
    3. Húha, bagy itt a baj:) Szóval: a poszt címében kijelölöd a váris nevét, aztán CTRL+C. Utána új böngészőlap megnyit, aztán google maps behív... Keresőmezőbe a város neve bemásol, ENTER, aztán TÁTÁÁÁÁÁM!!!! Csoda fog történni:)

      Törlés