16. Nap, Fisterra - Muxia

"A reggel igazi magyar reggel...", különösen ha az ember egy magyar albergueben ébred a világ végén, és mily különös az élet: ma is egy "magyar" helyen alszom, csak éppen 30 km-el arrébb, Muxiában...

Ma Gary kelt elsőnek, kb hétkor, de mégis csak fél kilenc felé tudtunk indulni, Bálint addigra már kilométetekre járt... Próbáltam némi időt és kilométert nyerni, így az elején kicsit rövidítettünk, de cserébe belefutottunk ebbe az ízléstelenségbajnokságba:

Mivel a mai kb 30 kilométeren nem nagyon tobzódtak a bárok, megálltunk ahol csak lehetett (összesen kettő bár volt), az egyik rögtön egy órával Finisterre után, ahol még körtét is kaptunk ajándékba...

A mai útvonalon kijutott az aszfaltból is rendesen, de szerencsére azért az erdőből is, összességében egy nagyon szép útvonal volt...

Ezt követően csak egyetlen helyen lehetett normálisan megállni, ez Liras volt (félúton), itt meg is álltunk ebédelni...

Mielőtt elindultunk volna, betáraztam jó mélyre a hátizsákomba két dobozos kólát, mert a következő 15 kilométerre semmi se volt várható, gondoltam Gary örülni fog...

Közben volt narancs és citromfa is, mint a képeken látszik, csupa meglepetés volt a mai nap... Reggel Bálint beszélgetett két olasszal, őket ebben az időszakban többször is elhagytuk, pedig aztán ők taxival cipeltették a cuccukat, semmi komoly hátizsák nem volt náluk...

Kb 7 km után Gary pihenőt kért, akkor elővettem a jéghideg kólát, hát volt sikere:) Utána már közelítettünk a tengerhez, és az utolsó pár kilométert Muxiáig a tengerparton tettük meg:

Miután beértünk a városba, megálltunk egy radler erejéig egy bárban, ahol kaptunk egy kis füstölt halat tapas-ként...

Onnan már csak párszáz méter volt a Delfín albergue-ig, ahol megkaptuk az utolsó oklevelet, és ahol szintén egy magyar hölgy (Rózsa) a hospitalero:

Fürdés után elmentünk a helyi templomot megnézni, ami arról híres, hogy hajómakettek lógnak a mennyezetről. Bálint nem jött velünk sajnos...

A templom a földnyelv végén van, rögtön a tenger mellett, köbejártuk a környékbeli sziklákat, és felmásztunk a templom melletti magaslatra is (mindezt 30 km után...), ahonnan kivételesen szép kilátás nyílt a környékre:

Utána már eléggé éhesek voltunk, így betértünk egy miskolci házaspár által javasolt étterembe, amit Marina-nak hívtak...

Polipos sülemény...

Percebe...

A fenti képeken lévő tengeri cuccok többsége már ismerős lehet, az egyetlen újdonság a percebe, ami magyarul kacsakagyló, és a pincérlány szerint innen származik az öbölből. A kecskeköröm szerű izé alatti fekete tokmányból lehet kiszívni valami nyákos velőszerű valamit, aminek semmi íze nincs. Részemről többet nem, meg se közelíti a navajas vagy a zamburiñas szintjét...

Holnapra már csak utazás van, reggel 6:45-kor indul a buszunk Santiago-ba. Onnan majd délben megyünk tovább vonattal, ahol majd Jorge-val fogunk találkozni, és ott is alszunk...

Aznap megtett: 29,5 km
Összesen megtett: 446,2 km
Hátra van Muxiáig: 0 km
Hátra van Finisterre-ig: 0 km
Hátra van Santiago-ig: 0 km