9. Nap, O Cádavo - Lugo

Szerencsére a lábamon a tegnapi szurkodásnak meg lett az eredménye, semmi különösebb szívás nélkül sikerült átvészelnem a mai napot. Most Gary fáradt el, de nagyon. Holnap biztos jobban bírja majd, mert a durva részeken túl vagyunk, innen már szinte "futópálya" Santiago-ig, ahogy Gyuri mondaná...:)

A következő három napban megpróbálunk elérni Santiago-ba, ha sikerül, akkor újabb három nap alatt elérhetünk az Atlanti-óceánig (Fisterre), és onnan majd Muxia-ba, ahogy tavaly terveztük. Másnap busz Santiago-ba, onnan vonat Madridba, és találkozás Jorge-val. Egyszerű ez, csak végig kell csinálni...

Reggel kissé elaludtam, Bálint ébresztett. Megettük Garyvel a tegnap emlegetett kagylócsodát, paradicsomos mártásban volt, nagy különlegességet nem éreztem rajta...

A cipőm persze nem száradt ki, de szerencsére eső se esett...

Mondjuk a Napot se láttuk egész nap, de a fene bánja, amíg nem esik... Az első megállónkat egy alternatív választás után (két út is volt, mi az 500 méterrel hosszabbat választottuk, ahol két tenplom is volt...) Vilabade-ben tartottuk, ahol belefutottunk a templom mellett egy gyorstüzelő tempót diktáló spanyol nénibe, akit szemlátomást annyira nem zavart a tény, hogy a spanyol beszédéből annyit értünk, mint Ferenc Józsefet a bosnyák függetlenségi képzelgésekből, és csak darálta a templom történetét, mint a tibeti imamalom. Kb az 5 % átjött nekem és Garynek, Bálint nagyjából három mondat és két kép ellövése után feladta fejben, aztán kiment inkább a templomból... De a templom azért szép, meg kell hagyni.

Amikor a templomot elhagytuk, utolértünk egy beszédkényszeres 60+-os francia házaspárt, akik nem beszéltek nagyon semmilyen nyelven a francián kivül, de legalább becsülettel próbálkoztak. Eljutottunk arra pontra, amikor szóba került a francia Camino útvonal, és a néni nekiállt nekünk bizonygatni Gary-vel, hogy márpedig az sokkal szebb, mint a Primitivo, kiváltképp a St Jean Pied de Port-ból Roncesvalles-be tartó rész, amely átvisz a Pireneusokon. Meg utána is, a francia út így meg úgy. Gary tán megette ezt a dumát, mint Gollam a nyers halat, de én nem. Magam elé morogtam a következő örökbecsű magyar mondatot:

- Persze, meg a nagy ló*****....

Utólag persze marhára szégyellem a dolgot, különösen azért, mert a néni tanúbizonyságot tett arról, hogy a francia TB rendszerben egy darabig még nem fogja pocsékolni az adófizetők pénzét, egészen jó hallása volt:

-Ló****? Qu'est-ce que ló****????

Na ezt bírja ki röhögés nélkül, aki egyszerre bírja a francia és magyar nyelvet. Szerencsére Gary a magyart illetően még erős kihívásokkal küzd, így nekem maradt ez a hálátlan feladat, na meg a szégyenérzet...

Ezt a szép gesztenyefát még együtt csodáltuk meg, aztán elhagytuk őket Castroverde határában. Érdekes ez a városka abból a szempontból, hogy a városháza nagyjából ötven méterre van a város szélétől, erre még nem láttam példát korábban...

Az eső szerencsére továbbra se esett, tán az egyetlen említésre méltó momentum ebből az időszakból az, hogy a hegyvidéki barna teheneket felváltották a Galíciára jellemző fekete-fehér tehenek...

Még "Leokádia" előtt megálltunk Gondarban, ez volt az egyetlen hely, ahol a térkép "bárt" is jelölt. Végül aztán csak egy tetővel fedett helyről volt szó, ahol volt egy rakás automata, mellette még csap és valami mikrohullámú sütő féle. No meg persze asztalok...

Utolért minket egy francia csapat itt, Bálint meg elkezdte nekik lejátszani az összes francia sanzonzenéjét, ami csak a telefonján volt... Sajnos az automata benyelte két eurómat, de legalább a szendvics jó volt...

Pár kilométer múlva Gary leállt pihenni, és nem is nagyon ért minket utol utána. Párszor megálltunk, de nem láttuk, már épp azon voltam, hogy felhívom, mikor végre utolért minket, eléggé ki volt tikkadva...

Akkor már elég közel voltunk Lugohoz, és szerencsére az utolsó kilométerre már ő is jobban volt, és mire beértünk a régi városfalon belülre, túljutottunk a lélektani 100 km-es határon... (Erről még majd lesznek képek később, de a gugli most szeretkezik szinkronizálni őket...)

Beértünk a szállásra, lett helyünk alsó ágyon, megfürödtünk, és mindjárt mindenki szebben látta a világot. Pihengettünk fél órát, és míg Bálint felderítette a közeli boltot, addig mi Gary-vel leültünk megvitatni a nap eseményeit egy sör mellett, kb 20 méterre a szállástól (Gary szerint a világ legjobb bárja volt...)

Utána kicsit sétáltunk a belvárosban, Lugo egy nagyon szép kis város...

Amint látszik, akkor már a Nap is sütött (a fenti képek a főtéren készültek), és igazi fő célunk a katedrális volt, ami a városfalhoz nagyon közel volt:

Kívülről is impozáns építmény, hát még belülről! A XII. században kezdték építeni, és szerencsénkre beleszaladtunk egy ott dolgozó nénibe, aki sok mindent elmesélt a templom jelenéről ís múltjáról...

Ma nem igazán volt kedvem főzni, így Gary-vel elmentünk vacsorázni és a polip mellett volt szerencsénk kipróbálni a tradícionális galíciai helyi levest, a caldo de gallego-t is. Finom volt...

Úgy hívták a helyet, hogy Millenium, mindenkinek ajánlom, ha Lugoban jár. Kedvesek, és az étel is finom. Visszafelé még átmentünk s főtéren, érdekes módon kevesebben voltak, mint két órával korábban...

Holnapra 31 km-t tervezünk, de holnapután és szombaton felmegyünk 35-re...

Aznap megtett: 30,5 km
Összesen megtett: 220,9 km
Hátra van Muxiáig: 250,4 km
Hátra van Finisterre-ig: 194 km
Hátra van Santiago-ig: 98,1 km