2016.04.27., 17. nap (Hospital de Órbigó - Astorga - Rabanal del Camino)

A mai napot egy tegnapi elmaradt esemény pótlásával kell kezdenem, amely egyesek számára akár jelentéktelennek is tűnhet majd, de én még véletlenül sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a felületesség köntösébe bújva olyan eseményeket hallgassak el, melyek említése nélkül ez a blog csupán erőtlen szócséplés, hovatovább egy nihilista, kezdetleges irodalmi zsákutca lenne, melyre joggal mondhatná rá bárki, hogy az egész annyit ér, mint egy leborult szivarvég. Nem, ezt nem egedhetem meg magamnak...

Szóval, tegnap este, miután Bálinttal békésen magunkévá tettük orálisan a fél kiló főtt tészta, 40 deka darálthús és egyéb hozzávalók elhanyagolható mennyiségű egyvelegét, és már az ágyban feküdtem, egyszer csak megjelent Bálint, és formás térdkalácsainak egyikét ráhelyezte a lépemre, a másikat a vesémre, két ásástól és kútgyűrűáthelyezéstől markánsan szikkadt tenyerét pedig a gigámra kulcsolta rá a jellemző szelídséggel, mely még a bennem mélyen szunnyadó kardfogú tigrist is meglepte kissé, és önérzettől eltorzult hangon szónoklatot intézett hozzám. Mielőtt elmondanám, hogy mit, valahogy szeretném érzékeltetni, hogy nekem ez a szituáció igen csak kellemetlen volt, mert ugye a lábszárait kedves barátom beborogatta jéghideg vizes zsebkendőkkel, és az egész Flector-al átitatott bizarr trágyalé végigfolyt rajtam. Ja és a térdei kicsit nyomtak is.... Szóval ezt búgta nekem sziszegve ez az áldott jó lélek:

- Zsiráf Úr már semmi? Zsiráf Úr már meg is dögölhet? Zsiráf Úr már nem érdekel senkit? ZSIRÁF URAT MÁR MEG SE AKARJÁK ÖLNI???

Ez volt az a pont, amikor a fent jelzett rémálomból felébredtem, s de jó volt tudni, hogy csak álom volt az egész, hisz Bálint a sötétben békésen szuszogott tőlem balra... Az egész borzalmas álomnak az lehetett az oka, hogy Bálint az esti blogolvasásnál megemlítette, hogy Zsiráf Úr csodálatos gyógyulásának nem engedtem megfelelő teret a blogban, sőt mi több, meg sem említettem... Történt ugyanis, hogy két nappal ezelőtt, amikor elértük León szélét, belefutottunk egy kínai boltba, ami akkora volt, mint egy méretes futballpálya, és a macskaszartól a zongoráig mindent lehetett benne kapni, még ilyen hungarocell előre gyártott kreatív sablonokat is, amik tuti, hogy Nettinek is nagyon tetszenének:

Természetesen itt pillanatragasztó is volt garmadával, így Bálint rögtön beáldozott 80 centnyi vagyont a jó ügy érdekében, s míg én délután egy bárban múlattam céltalanul az időt, addig Bálint időt és fáradtságot nem kímélve Zsiráf Urat a ragasztó segítségével tetszhalott állapotából újraélesztette, s mivel eső sincs két napja, Zsiráf Úr újra állandó útitársunk, s minden sokkal szebb, a tortilla is ízletedebb, a sör is másképp csúszik, az anyagcserénk minőségéről és mennyiségéről nem is szólva, mióta újra láthatom...

Ennyi kitérő után térjünk át a mai nap eseményeire... Reggelre a tíz ember egész jól felfűtötte a hideg helyiséget, nem nagyon akartam ennek ellenére előbújni. A konyha felől a macskák nyávogása azonban nem hagyott aludni, a jelek szerint valaki már reggelizett... Előző nap nekem sem volt nyugtom tőlük főzés közben, folyton kunyeráltak valamit...

Itt aludtunk, Zsiráf Úr balra fent, külön ágyon...

Kb nyolc felé sikerült elindulni, sajnos tiszta felhő volt az egész ég. Ennek ellenére szerencsések voltunk szerintem, megúsztuk egész nap eső nélkül. Közvetlen a falu után volt választási lehetőségünk: volt egy 1 kilométerrel rövidebb verzió Astorga felé, de mi a normál Camino utat választottuk...

Zsiráf Úr feje sajnos lemaradt...

Egy darabig olyan úton haladtunk, ahol épp országút készül, itt a régi Camino ösvény nem is nagyon látszik, bár a jelzéssel szerencsére nem volt gond. Azért ezen a szakaszon is jártak pihent lelkivilágú emberek már előttünk:

Zsiráf Úr nincs ezen a képen...

Kőkutyus, orra is van...

Az első megállót San Justo de la Vega-ba terveztük, ami kb 10-11 km volt, közvetlen Astorga előtt. Itt kényelmesen megittam egy kávét, s utána indultunk a város felé...

Az utolsó képen látható felüljáró csoda minden képzeletemet felülmúlta, pedig Bálint már régebben említette, hogy lesz majd egy ilyen...

Maga Astorga egy kedves kis város egy domb tetején, méretes katedrálissal, amely sajnos zárva volt, így nem tudtam jelen esetben Ricsárd barátom kérésének eleget tenni, és orgonát fényképezni... A katedrális mellett volt egy Gaudi által tervezett építmény is, ez is egész tetszetős volt...

Ez a Gaudi építmény...

Az utolsó képen látható modern templom után a városnak gyakorlatilag vége is volt, s Bálinttal elkezdtünk alkalmas hely után nézni ebédhez, amit egy tehénveszélyre figyelmeztető tábla (gyakori errefelé...) után Murias de Rechvialdo-ban meg is találtunk...

Részemről az ebéd a szokásosnál kétszer nagyobb tortilla volt sonkával felturbózva, a néni nagyon megmérte az adagot:

Zsiráf Úr a kép bal felső részében látható...

Ebéd után pár kilométerrel Jenny ért utol minket, akit napok óta nem láttunk. Szandálban nyomult, de még így is gyorsabb volt, mint mi. Elmesélte, hogy a cipője kicsinek bizonyult, amit hozott, szétszedte a lábát. Leónban pihent egy napot, de az se segített, így rendelt egy számmal nagyobbat otthonról, Ponferrada-ban tudja majd átvenni holnap...  Ő csak Santa Catalina de Somoza-ig tervezte a napot, el is búcsúzott tőlünk, aztán száguldott tovább...

Hamarosan mi is elértük ezt a falut, s több helyen is kínáltak szállást, de mi még mindig kemények vagyunk, mint a szikkasztott teveszar, hát így ez szóba se jött...

Ez itt NEM Zsiráf Úr...:)

Ezt követően a célunk előtt még megálltunk kicsit szusszanni El Ganso-ban, amely elég siralmas település, rengeteg a romos ház:

Azért a templom szép, Zsiráf Úr egyébként a kép bal alsó sarkában látható...

Mi a Cowboy nevű egységbe tértünk be, a helynek sajátságos hangulata van...

Zsiráf Úr itt is járt...

Innen már "csak" 7,6 km várt ránk Rabanal del Camino-ig, de az utolsó pár kilométeten egy rendesen meredek köves szakaszt mászattak meg velünk. Az út szélét szegélyező kerítést pedig jópáran arra használták fel, hogy indokolatlan mennyiségű különféle keresztekkel ékesítsék...

Zsiráf Úr balra fent látható...

Ez már Rabanal del Camino...

Azért egész jó volt megérkezni, s szerencséte rögtön a falu elején találtunk szállást, s még a bolt is nyitva volt. Szerencsére a madridi utam kapcsán tudom, hogy a callos pacalt jelent, így bátran megvettem ezt a konzervet. Volt benne csicseriborsó is dögivel, meg kolbász, s vettem hozzá két sört is, hogy baj ne legyen ezúttal se...

A szállásunk.. (Itt alszik most Zsiráf Úr is.)

Zsiráf Úr ebből nem kért...:)

Ma jó sokat írogattam én grafomán állat, be is fejezem, mert mindjárt kilenc óra... Holnap csak rövidebb napot tervezünk, a cél Ponferrada, 32,9 km, ahova a tervek szerint Zsiráf Úr is velünk tart majd...

Aznap megtett: 36,4 km

Összesen megtett: 538,5 km

Hátra van Finisterráig: 359,2 km
Hátra van Santiago-ig: 241,3 km